Kétoldali kochleáris implantáció
Az 1990-es évek végéig elmondható, hogy a Cochlear implantátum még mindig a fejlesztési szakaszban volt. Noha a technológia hatalmas fejlődésen ment keresztül, a hangot feldolgozó eszköz még mindig viszonylag nagy volt, és a testén viselték, zsinórokkal a fej implantátumához kapcsolódva. Ez alatt az idő alatt ritkán kaptak senkinek implantátumot mindkét fülben (kétoldalas implantáció), részben a terjedelmes technológia miatt, hanem azért is, mert úgy ítélték meg, hogy a siket számára elegendő az egyik fül hallása.

A mikro-számítógépes technológia megjelenésével sok eszköz, hallókészülék, valamint a Cochlear implantátum beszédprocesszorok kisebbé váltak; kifinomultabb és nagyobb hallási képességeket kínál. Ezek a változások azt jelentették, hogy az emberek sokkal könnyebben és kényelmesebben elősegíthetik mindkét fül hallását.

A legtöbb hallásszakértő azt javasolja, hogy mindkét fülét hallókészülékkel segítsék, de az orvosok általánosságban úgy vélik, hogy a Cochlear implantátummal „egy fülhallás” történik. A továbbfejlesztett technológiával és a kisebb, kényelmesebb processzorokkal azok, akik nem tudnak hallókészüléket használni, a kétoldalú Cochlear implantátumokat választják, hogy meghallják a természet szándékait.

Sok ember számára nehéz a Cochlear implantátum elhatározása. Az első implantátum aggodalmát magában foglalja a műtéthez és az érzéstelenítéshez kapcsolódó kockázatok, valamint az azt követően észlelt kellemetlenség és fájdalom. De egy másik szempont is játszik szerepet; félelem az ismeretlenségnél: Működni fog az implantátum nekem; hallom? Mennyire hallok? Milyen lesz ez? Rosszabb leszek, mint korábban? Érzem majd kudarcot, ha nem működik? Azt is szeretném, ha működne? (Végül is sokan megtanultak, hogyan kell meghallgatni a hallást.) Milyen hatással lesz a kapcsolataim, ha újra meghallom? Telefonot fogok használni, tévét nézek, filmeket megyek, rádiót hallgatok, zenét hallgatok? Nem tudtam kapcsolatba lépni azzal, hogy milyen érzés volt hallani. Nem tudtam emlékezni, amikor a hallást „az élet magától értetődő részének tekintették”, ezért félelmet szenvedtem azzal, hogy újra meghallom.

A félelem egyikét sem valósítottam meg, és hét éve tökéletesen hallom. Most már ismerem az eredményeket, és együtt éltem a készülékkel, megértem, hogy ez hogyan működik nekem. A tesztek azt mutatják, hogy az első implantátummal nem tudok jobb eredményt elérni. Minden beszédtesztben 100% -ban hallom és értem. Csak 3 db (decibel) volumennövekedésre van szükségem a beszéd megértéséhez a háttérzajban és a környezeti hangok felismerésére. Tehát egy második implantátum nem engedheti meg, hogy többet halljak, mert már hallom mindent.

Ezért a második implantátum elhelyezéséről szóló döntés meghozatalának különböző kritériumokon kell alapulnia. Nemrégiben hoztam ezt a döntést, de miért?

Első és legfontosabb a pénzügyi megfontolás. Személyes eszközök vagy fizetett tagság nélkül az egészségbiztosítási pénztárban nincs mód a második implantátumra (és a legtöbb ember számára).

Ezúttal a félelem egyszerűen a művelet és az azzal járó kockázatok körül épül. Miután már átjuttam rajta, tudom, hogy ez minimális lesz, a legrosszabb esetben néhány nap kellemetlen érzés. És nem félek az eredménytől. Még ha nem is véletlen, hogy a második implantátum nem működik, akkor biztosan nem leszek rosszabb. Tudom, hogy fog hangolni. Megértem a tanulási folyamatot, hogy jó halláshoz jusson, és teljes mértékben elvárom a hasonló eredményt a beszédben és a helyes megértésben az újonnan beültetett fülben.

A második implantátumtól nem számíthatunk arra, hogy megduplázza hallásunkat, de elvárhatjuk a hang jobb elhelyezkedését, könnyebb hallgatását, mivel a két fül jobb, mint az egyik, valamint a jobb hangminőség. Remélem azt is, hogy a zene jobban hangzik (bár már kedves). Szeretem a hallást, és azt akarom hallani, ahogy a természet szándéka szerint tette. Nem emlékszem, hogy soha nem hallottam volna két füllel, és izgatott vagyok a látványtól.

Video Utasításokat: Enikő a kétoldali CI-ről (Március 2024).