Gondolatok, jutalmak és fenntartások

• Április 19, 2024

Az iskolaév végéhez közeledve a középiskolai elmúlt két évre és az előző utazásra gondolok. Kétharmadánk vagyunk a középiskolában, és a középiskola most a sarkon van. Az elmúlt években sok változás történt. A közeljövőben és a közeljövőben még sok más lesz. Gondolkodom, hogy a gondolatok, a jutalmak és a fenntartások ugyanazt a helyet foglalják el.

Családunk mindig is az utazást tekintette az oktatásra, és mint ilyen, kísérletezett és megcélozta utunkat az akadémikusok és a társadalmi fejlődés évei során. A fiam vagy sokat fejlődött a Montessori iskolában, egy európai stílusú akadémián, charter iskolában, állami iskolában, otthoni iskolában, internetes iskolában és egy otthoni / közoktatási kombinációs iskolában, vagy alig maradt fenn. Voltak emelkedések, bukások, csavarások, mély kudarcok és nagy siker.

Az elmúlt két év nagy siker volt. Az otthoni / állami iskolai kombinációs program, amelyben a hatodik és hetedik évfolyamon részt vett, olyan tapasztalat volt, amelyet boldogan tükrözök, és örültem annak a tudományos és társadalmi fejlődésnek, amelyet láttam benne. Virágzott abban a helyzetben, hogy heti két napján járt iskolában, és a másik három otthontól dolgozott. Barátságot szerzett, jól működött együtt a társaikkal, olyan kihívásokkal szembesült, amelyek korábban fájdalmas kudarcot okoztak, és két év után egy teljesen más fiatalemberként sétál ki az iskolából, mint a két évvel ezelőtt sétáló gyermek. Látjuk munkája jutalmait, türelmét és csodálatos, támogató tanárainak segítségét.

Nyolcadik osztályba regisztráltam volna, habozás nélkül. De ugyanaz a kisfiú, aki a hatodik osztályba lépett be, egy nagyon különféle tinédzser jár. Nagyon sok kutatás és mély gondolkodás után kérést tett. Nyolcadik évfolyamára teljes munkaidőben kérte, hogy vegyen részt a középiskolában.

Bombázó. Nem az, amit vártam. Félelem, terror, kis izgalom, sok-sok fenntartás. De elfogadás is. És lemond arról a tudatról, hogy ez a fickó már nem gyerek, hanem egy fiatalember, aki hajlandó beleszólni oktatási terveibe. Miután Asperger-é, ritkán visszatartotta, amikor egy célt akar elérni. Miért kellene most?

Fenntartások. A stressz annyira alacsony, ha az iskola csak hetente két nap. Öt nap óriási változás lesz. Az iskola nagyobb. A tanárok igényesek lesznek. Az iskolán kívüli munka sok időt igényel. A gyerekek nem fogják ismerni őt. Keményen ítélik meg? Barátkozni fog? A társadalmi készségek hiánya akadályt jelent-e, vagy megteszi, amit mindig csinál, és talál egy kis csoportot a gyerekek közül, akik a nézeteik ellenére és azért örülnek neki?

A „középiskola” számomra mindig úgy tűnt, mint határvonalak. Saját tapasztalataim folyamatosan eszembe jutnak, és nem mindig pozitív emlékek. Úgy tűnt, hogy ezek az évek inkább a túlélésről szólnak, mint bármi másról. De az utazásom és az utazás soha nem voltak azonosak. Tapasztalataink soha nem voltak azonosak. Ezek a fenntartások néhány fiatalabb idők szomorú és bosszantó tapasztalatain alapulnak, összekeverve a saját középiskolai harcom személyes elfogultságával.

A valóság az, hogy egyetlen fenntartásom az ismeretlennel kellene szembenéznie, ami mindig kellemetlenséget okozott. A valóság az, hogy az elmúlt néhány év jutalmainak tükröződése elhomályosíthatja a jövőben és a jövőbeni változásokkal kapcsolatos fenntartásaimat. Ha tudom megtartani ezt a valóságot a fejemben, mindannyian készen állunk arra, ami még nem várható.

Video Utasításokat: Mikóczi Ferenc: Miért könnyebb csapatban? (Április 2024).