Fogd be az árnyékod?
Legtöbben valószínűleg „jó” embereknek nevezték fel, és csak az elfogadható tulajdonságaink bemutatására szolgáltak. Ennek egész életünk során káros hatásai voltak, és elégtelennek éreztük magunkat és szégyellték magunkat, amikor csak az emberi viselkedés teljes spektrumát mutatjuk be.

Társadalmi feltételekkel rendelkezünk ahhoz, hogy megtegyük azt, amit mások elfogadható viselkedésnek tartanak, legyen jó, ne sírj, ne légy kapzsi, ne kiabálj és így tovább. Ezeket a természetes magatartásokat kiszűrjük a kontextusból, és bűntudatot és szégyent éreztünk arra, hogy ezeket bemutatjuk.

Mint emberek, a dolgok kettősségén keresztül ismerjük az életet; meleg és hideg, magas és kicsi, jó és rossz. Úgy döntöttünk, hogy az egyik jobb, mint a másik, ahelyett, hogy mindkettőt ugyanazon egész részeként látnánk. Nem tudhatjuk az egyiket a másik ismerete nélkül, tehát ahelyett, hogy az egyiket jobbnak ítélnénk, mint a másikot, talán eredményesebb lenne megváltoztatni a helyzet megítélésének módját.

Amikor olyan kihívást jelentő helyzetekbe kerülünk, amelyekben jobban szeretnénk lenni, akkor az azonosul. Rosszul érezzük magunkat, és gondolkodjunk azon, hogy rossz dolgok mindig történnek velem. Ugyanakkor nem a körülmények zavarnak és okoznak nekünk problémákat, hanem reakciónk rájuk.

Ugyanebben az értelemben, ha egy másik embert bírálunk a megbántott magatartás bemutatása miatt, akkor magasabb rendűvé válunk velük szembeni hozzáállásunkban, és hibáztatjuk őket szörnyű emberek iránt, ahelyett, hogy felismernénk, hogy te is ilyen vagy.

Amikor átfogjuk mindazokat, akik vagyunk, tudva, hogy valamennyien képesek vagyunk a „jó” és a „rossz” cselekedetekre, jobban meg tudunk mutatkozni magunknak. Néhányan úgy tűnik, hogy viselkedés nélküli viselkedést, tudatosságot vagy öntudatot mutat, azonban mindannyian a rendelkezésre álló körülményekkel és ismeretekkel járunk, ahonnan vagyunk.

Ahelyett, hogy a „jó” és a „rossz” gondolkodásra gondolná, esetleg tanulási lehetõségekként fogja fel a helyzeteket, és ahelyett, hogy önmagán mászna, gondolkodjon úgy, mint amit akkoriban a lehetõ legjobban tett. Ez tudatosságot és tudatosságot teremt cselekedeteinkbe, és segít megbontani a reakciók mintáit.

Ha úgy gondoljuk, hogy minden, amivel valaha foglalkozunk, gondolatok, akkor rajtunk múlik, hogy megváltoztassuk őket, és eldöntsük, vajon hiszünk-e ezekben a gondolatokban. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy felfedezzék a gondolatok eredetét. Mi történt, hogy ez a gondolat automatikusan, nem pedig egy másik gondolatként működött?

Amikor képesek vagyunk ölelni önmagunk minden aspektusát, nincs mit félnünk. Tudjuk, kik vagyunk, nem félünk attól, hogy kik vagyunk, és elfogadunk másokért azt, akik ők.


Video Utasításokat: Alicia Keys - Underdog (Official Video) (Lehet 2024).