Kerékpár előzmények - nagykerék
Az olyan színes nevekkel mint a hobbi-ló és a csont-shaker korai kerékpárszerű megjelenései után népszerűsége növekedett és a kerékpárok fejlesztése terén nagy előrelépés történt. A legkorábbi előrehaladások először a nagykerékpár kerékpárhoz vezettek, amely a csontrázó logikus kiterjesztése.

A csontrázó volt az első lépés, amelyhez forgó hajtókar és pedálok kerültek az első kerékhez, ami korábban push-bike volt. A csontrázókat azonban helyesen becenevezték, mivel nehéz fakereteik, vasbevonatos kerekeik és nem létező felfüggesztéseik csontremegő túrákhoz vezettek. 1870-ben a kohászat fejlődése üreges acélkeretekhez vezetett. A gyártók tömörgumi gumiabroncsokat és golyóscsapágyakat is használtak, hogy könnyebb kerékpárokat készítsenek, simább utazással.

Az új gépekkel a legszembetűnőbb változás az első kerék mérete volt. Mivel a forgattyú és a pedálok még mindig közvetlenül az első kerékagyhoz vannak rögzítve, a fejlesztők logikusan megállapították, hogy egy nagyobb átmérőjű első kerék gyorsabban halad. Az egyetlen korlátozó tényező a kerék méreténél a motoros lábak hossza volt. Az első ilyen felszerelés az 1870-ben a Starley and Company brit cég által épített „Ariel” volt; volt egy 48 hüvelykes kerék. Másokat 60 hüvelyk átmérőjű kerekekkel építettek. Ezeknek a „nagykerék-kerékpároknak” általában sokkal kisebb hátsó kerékük volt, hogy csökkentsék a gép teljes súlyát. Nagy-Britanniában „penny-farthings” néven ismerték el őket, mert a kerékméretkülönbség utánozta a különbséget a penny és a faros érmék között.

A nagykerékpárral kapcsolatos probléma az volt, hogy a motorosnak nagyon magasan kell ülnie ahhoz, hogy hatékonyan pedálozza a kerékpárt, ami elég biztonságos helyzetben van. A kerékpárok gyorsan haladtak, de ha a motoros egy sziklára vagy ütközésre ütközött, amely megállította az első kereket, a kerékpárkeret előrefordul az első tengely körül, és a motoros az első gumiabroncs felett a fejére csapódik. Ez az eredmény a „fejléc felvétele” kifejezés eredete. Gyakori volt, hogy egy kerékpáros két törött csuklóval végződött, amikor megpróbálta megállítani esését.

A nagykerékpárosok kora napja az 1880-as években volt, elsősorban a gazdagok körében. Egy költsége megegyezik az átlagos munkavállaló hat hónapos fizetésével. Míg a nagykerékpárok népszerűek voltak a kalandos fiatal férfiak körében, addig a nők és az idősebb (kockázatkerülőbb) úriemberek lovagoltak nagykerékpár triciklikkel. Olyan modelleket építettek, amelyek magasabb kerekekkel rendelkeztek mind elöl, mind hátul.

A nagykerékpárok népszerűsége Amerikában elsősorban Albert Pope, a Pole Manufacturing Company, a nagykerékpárok Columbia márkájának gyártója törekvéseinek tudható be. Ez idő alatt a gépek kerékpárnak (kétkerekűnek) nevezték el. Pápa tudta, hogy a kerékpárok készítése nem elég; ő is eladnia kellett őket. Színes reklámok és cikkekkel kapcsolatos cikkekkel összpontosított a marketingre. Charles Pratt kérte, hogy írjon egy kézikönyvet Az amerikai kerékpáros amelyet a pápa adományozott az ezrek által. Ő írta az első kerékpáros magazinot, A kormányos, később hívták Kirándulás. A pápa az orvosok számára díjakat is szponzorált, akik cikkeket írtak a kerékpározásról és az egészségről.

Pápának jóváírást kapott a gépesítés és a tömeggyártás folyamatainak bevezetése, amelyeket a Ford és a General Motors másolt az autók gyártása során. A kerékpárgyártók új modellek évenkénti fejlesztésének gyakorlatát is elfogadták, ezzel kezdeményezve a tervezett elavulást. Ez a gyakorlat még az 1800-as évek végén is nagyon sikeres volt és nagyon vitatott.

Csakúgy, mint a Draisine és a velocipede esetében, a nagykerékpárral való lovaglás velejáró veszélyei, valamint a kerékpár-tervezés további újításai végül a népszerűség csökkenéséhez vezettek. A kerékpár története mögött álló történet a „biztonsági kerékpár” fejlesztésével folytatódott.

Video Utasításokat: Tern összecsukható kerékpárok (Lehet 2024).