Seatttle-féle abortusz a témáról, op

• Lehet 2, 2024

A Seattle Post Intelligencer nemrégiben opciót adott az abortusz utáni szindróma relevanciájáról. Azt állítják, hogy az abortusz utáni szindróma nem létezik, kivéve néhány bűnbánatot adó posztortortív nő fejében. Ezt a sajnálatát - a szerkesztõbizottság állítása szerint - kihasználta és felcímkézte a Rachel Project, a katolikus egyház abortuszban részt vevõ emberek minisztériuma.

Az abortusz utáni szindróma először a hírben jelent meg több mint három évtizeddel ezelőtt, ezért valószínűtlen, hogy a Rachel Projekt mögött álló szervezők megalkották a kifejezést. A cikk vádak alapján megítélve, ezt nem a szerző (k) próbálják megtenni. Mint egy dühös ember, aki elveszíti érveit, a cikk az irreleváns tárgytól az irreleváns témához fordul.

Az intelligens tervezést „mítosznak” támadják meg. Az abortusz utáni / alkotási kapcsolat véleményük szerint mindkettő „hamis” és tudományos szempontból nem érvényes. Sajnálom, de véleményem szerint nem te tettél meg többet, mint bizonyítad, hogy liberálisok és érvényteleníted álláspontját, mert nem maradtál a témában. A született vagy nem született csecsemő valójában életben van és valódi, függetlenül attól, hogy gondolja, mi a baba. A teremtésnek semmi köze sincs az abortuszhoz vagy az abortusz utáni szindrómához. (Ami azt illeti, azt hiszem, hogy Isten 6 szónapon belül teremtette meg az univerzumot egy ürességből.)

Végül az op-ed úgy ítéli meg, hogy mivel a vallási csoportok az „abortusz utáni szindróma” kifejezést használják, ez nyilvánvalóan egy bigott és manipulatív meghatározás. Ne törődj vele a kreacionizmus korábbi „nem elfogult” támadásával. A jó újságírás nevében ezt hagyjuk elcsúsztatni.

A lényeg ... Vegyük a helyi véleményoldalunkat az abortuszellenes kérdésekről, egy szemnyi sóval. Ők véleményük, tehát nyilvánvalóan ferde lesznek. Általában azonban az érv annyira rosszul teljesül, hogy lehetőséget ad arra, hogy nagyszerű életmód-beszélgetést folytasson a vízhűtőn.