Irving Berlin filmjéhez igazított Revue

• Lehet 14, 2024

Irving Berlin zeneszerző sok időtlen zenedarabot adott közre a színpadon és a filmben. Bár Berlin azt mondta, hogy soha nem inspirálta közvetlenül események vagy emberek, életmű darabjai megtalálhatók az általa készített munkákban. Például az első feleségének, Dorothy Goetz halálának miatti fájdalom közepette egy barátnő ösztönözte Berlinre, hogy írjon dalt róla. A dal „Amikor elvesztettem
Te." Egy másik inspiráció, amely munkája során megtalálható, a lelkes patriotizmus szeretett Egyesült Államok iránt.

Amikor Berlin az I. világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált, életében erõteljes idõ volt, amikor Berlin sok hazafias dalt komponált. Annak érdekében, hogy szórakoztassa csapatait, miközben a New York-i Yaphankban, Upton táborban álltak, kétfajta felhívást készített „Yip Yip Yaphank”. Ez magában foglalta a „Mandy” dalt is, amelyet később egy másik, a berlini zenét játszó film - „Fehér karácsony” (1954) énekelt és táncol. A revü legnépszerűbb dalát az „Oh How I Hate To Up Up In The Morning” című dal volt. A dal okosan felhasználta a humorot, hogy leírja minden katona súlyosbodását, amikor reggel öt órakor meghallja a rohadék hívását. A dal egészében a meg nem nevezett katona először leírja, hogyan szeretné megölni a rovarot, és végül elhatározta, hogy egy nap maga maga a rovar.

Mire a II. Világháború elindult, Berlin életkora miatt nem volt képes kiszolgálni, de kénytelen volt szórakoztatni társait, akik ugyanúgy szolgálták az országot. Berlin átnevezte a „Yip Yip Yaphank” -ra „This Is the Army” -re, és a Broadway-n nyitotta meg saját színházában, a „The Music Box” -nál. Az egész szereplő 350 katonából állt. és annyira sikeres volt a Broadway-n, hogy turnézott az Egyesült Államokba és más országokba. Az összes bevétel a hadseregbe került. Ez volt az első bemutató az amerikai hadsereg show-ján; ez a mű továbbra is fennáll, mint a fegyveres szolgálatok férfiak és nők számára történő kivezető lehetősége társaik szórakoztatására.

Huszonöt évvel később a sikeres reneszánsz filmmé vált: „Ez a hadsereg most” (1943), melynek főszereplője George Murphy, Joan Leslie és Ronald Reagan. A film zenei előadásai közül Kate Smith, aki elsőként énekelt Berlin rádióadásán az „Isten áldja Amerikát”, énekelte a dalt még egyszer. Maga Berlin is megjelent a filmben az „Ó, hogy utálom kelni reggel!” Című énekeléssel. Berlin nem vett egy érmét a film nyereségéből - mindezt a hadseregnek adományozták.

Annak ellenére, hogy Berlin ragaszkodott ahhoz, hogy soha nem keres aktívan ihletet, az életnek sikerült bejutnia Berlin munkájába.