Politikailag helyes Valódi beszélgetés

• Lehet 18, 2024

Egy olyan világban, ahol mindenki annyira megszállottja a létezésnek politikailag korrekt, mikor mondjuk ki, mi az, ami a szívünkben, és mit érezzünk anélkül, hogy félne a következményektől? Mikor őszintén megkapjuk a lehetőséget arra, hogy elmondjam véleményünket - hogy ne tiszteljük, megítéljük vagy elítéljük -, hanem hogy őszintén mondjuk el azt, amit gondolunk, anélkül, hogy valaki azzal vádolnánk, hogy érzéketlen vagy tudatlan?

Túl érzékeny

A világ éppen túl érzékeny lett? Túlreagálunk-e a legtöbb dologra, amely évekkel ezelőtt éppen érdekes beszélgetést váltott volna ki, és amelyet gondoltak provokálni? Úgy tűnik, hogy annak a képességének köszönhetően, hogy amit mondunk és teszünk, néhány perc alatt vírusszerűvé válik, sok visszaesés történt, amikor az emberek elmondják a fejüket, és betekintést nyújtanak arról, hogy kik ők és hogyan gondolkodnak.
Egyre növekvő élettan volt, hogy az egyetlen ostoba kérdés a nem feltett kérdés volt. Ezenkívül a legjobb módja annak, hogy tájékozódjanak és megismerjék bármi az volt, hogy érdeklődjön és továbbra is kérdezzen és beszéljen róla, amíg egyértelmű megértést nem kapott az ügyben.

Mi a határ?

Úgy tűnik azonban, hogy néhány ember úgy érzi, hogy bizonyos témákat és beszélgetéseket kellene hagyni az intim környezetbe. Ezzel nem szabad nyíltan megvitatnunk azt, amit érzünk vagy gondolunk, anélkül, hogy tudatosan megfontolnánk mások érzéseit, vagy egy bizonyos embercsoport megsértésének lehetõségét. Ha ezt a logikát követik; akkor hogyan lehet megérteni azokat a dolgokat, amelyeket nem tudunk vagy értünk? Hogyan tájékoztassa valakit a megfelelő döntések meghozatalához szükséges ismeretekről?

Ha valaki nem érti az ember életmódját, választását, meggyőződését vagy akár politikai álláspontját is - nem lenne okos-e azt kérdezni, hogy megértést szerezzenek, mintsem a tudatlanságban elhitető vagy gondolkodó dolgok helyett? Túl sok ember jár a tojáshéjon, fél attól, hogy sérts valakit, vagy nevetségessé válnak, mert őszinte és őszinte kérdést tesz fel. Valahol a megszállottá váltak, hogy helyesnek mondjuk, és nem „bántjuk” valakinek azt az érzését, hogy elfelejtjük a beszélgetés művészetét.

A személyes beszélgetés elvesztése

Talán ennyi! A beszélgetés hiánya - szemtől szemben - sms, üzenetküldés vagy e-mail küldés helyett. Az a képesség, hogy egy szembe nézzenek, kezet tartsunk, vagy egy itallal és étkezéskel megosszuk a jó beszélgetést, lehetővé téve egymásnak, hogy megismerjük egymást. Úgy tűnik, hogy a szociális média és a technológia fejlődésével csökkent a képességünk kapcsolatba lépni és egymástól tanulni.

Annak érdekében, amennyire fejlesztettük technológiai erőfeszítéseinket, érzelmileg nyomorúságos lettünk. Rejtőzhetünk a képernyők mögött, a mi eszközöink mögött, és lehetünk azok, akiknek akarunk, szerkeszthetjük azt, amit mondunk, de soha nem mutathatjuk meg és lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Amikor az összes hardver mögött társadalmi helyzetbe kerülünk, veszteséggel járunk a szavak miatt, és képtelenné válunk beszélgetést folytatni, attól tartva, hogy rosszat mondaunk.

Mondja el, mit jelent, és kérdezze meg, mit akar

Mindig helyes figyelembe venni egy másik ember érzéseit, és senkit sem ítélni. Ugyanakkor helyes, ha beszélünk arról, ami a szívedben és az agyadban, és felteszem azokat a kérdéseket, amelyek megértést és egyértelműséget adnak az adott ügyben.

Ahhoz, hogy növekedjünk ebben az életben, hajlandóak vagyunk megtanulni és növekedni a kényelmes buborékunkon kívül. Hajlandóak vagyunk olyan beszélgetéseket kezdeményezni, amelyekben esetleg nem értünk egyet, de megértést és talán még empátiát is adnak nekünk.
Itt az ideje valódi, őszinte és akadálytalan beszélgetésekhez, anélkül, hogy attól tartanánk, hogy ítéleteket, tudatlanságot vagy politikailag helytelenül vádolják őket. Ha nem kérdezzük, akkor honnan tudjuk? Ha nem beszélünk, akkor hogyan fogjuk megérteni?

Video Utasításokat: Puzsér Róbert előadása a Gímesi Művelődési Táborban (2016) (Lehet 2024).