Bahá'í-szerencsejáték-törvény
Bahá'u'lláh, a próféta / a bahá'í hit alapítója kifejezetten megtiltja a balekok ellopásának ilyen formáját, mind az üzleti élet, mind a szerencsejátékos számára: "Tilos a szerencsejáték és az ópium használata. Ó, emberek, és ne legyél azok, akik túllépnek ... Bizonyára mi vágyunk tőled, csak mentséget akarunk, ami profitál neked, és ennek minden bizonnyal tanúságtételét tanúsíthatnánk, csak hallottál volna fülek. " - Bahá'u'lláh, Kitáb-i-Aqdas (törvények könyve), para. 155

Mivel olyan kevés bahá'í-törvény van megfogalmazva negatív formában, érdekes, hogy a szerencsejátékot a szabadidő-kábítószer-használathoz hasonlítják a korlátozás súlyossága szerint: „Óvakodj minden olyan anyag használatától, amely az emberi templomban lassúságot és torporat idéz elő, és árt a testre. " uo

Azonban a Törvények könyve nem határozza meg szigorúan a játékmenet összes módját. Ezeket a sajátosságokat a világ világvezetõ testületének, az Igazságügyi Egyetemes Háznak hagyja, amely elmondta, hogy ezt a kérdést a jövõben részletesen megvizsgálják. Időközben a gyülekezeteknek és a hívõknek nem szabad kérdést feltenniük, hanem az egyén lelkiismeretére kell hagyniuk. Ugyanakkor úgy határozott, hogy a sorsolás, szerencsejáték és sorsolás nem használható fel a hit megteremtésére.

A lelkiismeretemet nem zavarja, mert nem gondolom, hogy a sportra, a lottójegyekre, a tőzsdére vagy akár a legtöbb biztosításra is fogadjak. Időnként sorsjegyet veszek valamilyen jótékonysági adománygyűjtő rendezvényen, ám inkább adományként, mint valami nyerés előrelátásaként. Tehát ez a vallási törvény nem tűnik nagyon fontosnak az életemben - a korai gyermekkorban tapasztalt csalódások és a statisztikai esélyek ésszerű megértése megsértették a csodálatos visszatérésbe vetett hitem!

De a törvényre és annak mind az egyénre, mind a társadalomra gyakorolt ​​hatásain meditálva azon gondolkoztam, vajon a célja-e nem kevésbé a szerencsejátékok tevékenysége, mint a vallás velejáró hiánya, amelyet kifejezünk azáltal, hogy velük foglalkozunk. A hit egyik alapvető vallásos meghatározása az, hogy határozottan meggyőzzük, hogy minden rendben lesz, és a hívőnek mindig van, amire szüksége van, függetlenül attól, hogy mi történik. A tökéletes hit nem fogad a fantasztikus vagy irreális reményeken, hogy gazdagságot fedezzen fel ezen igények kielégítése érdekében.

Most én fogok elsőként beismerni, hogy úgy néz ki, mint Isten, és gyakran különböztek abban, hogy mi képezi az enyém igények. De ha ennek a földi életnek a bahá'í hit szerint alapvetõ célja az, hogy lelki „izmaink” edzõterületévé váljunk, akkor arra következtetek, hogy egy semmi véletlen semmi sem történhet velem. Inkább a jó karakter fejlesztéséhez szükséges összes tapasztalatot biztosítani fogom, amire szükségem van rájuk!

Gondold át. Ijesztő lehet ez! Eddig azonban nem tesztelték túlzott vagyonnal ... és nem is szándékozom kérve bármilyen teszthez.