CD áttekintés - Zöld szegfű - A csendes utód

• Április 29, 2024

Ahogyan a CD-k felülvizsgálatakor számíthatunk arra, hogy gyakran nem találkozol olyan dolgokkal, amelyek - mondjuk -, kicsit hiányoznak. Ezért nem pusztán meglepő, ha valami ilyen minőséget találunk meg. Valójában egyenesen sokkoló. Ez egy kiváló CD!

Be kell vallanom, hogy még soha nem hallottam a Zöld Szegfűt, annak ellenére, hogy ez a negyedik kiadásuk. Nyilvánvaló, hogy a norvégok 1990 óta vannak, mielőtt más zenekarokra szakadtak, amelyek úgy szólnak, mint aki a black / death metal: császár, Satyricon, Kárpát-erdő, az erdőben és a könnyek nyomában.

A zene prog-metal változata, azonban nem lakozik túl messzire a dolgok apránkénti végén, ahol a végtelen szintetikus szólók csapdába ejtik a hallgatókat a visszatérő örvényben. Komolyabb ügy is, mint az átlagos Dream Theatre kimenet.

A projekt vezetõje Tchort (más néven Terje Vik Schei), aki a gitárjáték mellett a dalszövegek és a zene darabját is írja. A zenekar nagy része ugyanakkor azt is írja, hogy változatos, ám szilárd legyen. A sorozatba tartoznak még: Kjetil Nordhus (ének), Michael Krumins (gitár), Stein Roger Sordal (basszus és gitár), Kenneth Silden (billentyűs) és Anders Kobro (dob).

És a dalokat. Ó, igen, a dalok. Dobd el a többi CD-t a fiókba, gyerekek, mert ne játsszon más ideje egy ideje. Az első dal a címvágás, és a láncfűrész gitárok megleptek a tetejéről. Éppen amikor teljes fejpántás üzemmódba forognak, a Kjetil Nordhus szenvedélyes éneke érdekes párhuzamot teremt. Furcsa módon a kombináció úgy működik, hogy egyikük sem sikerül a másik rovására.

A „A gyengéd kicsi és az álló magas között” tölt ki a kapun, és az egyenes vágású megközelítés szempontjából ez az egyetlen vágás, amely különbözik a többi részétől. Ez három negyedévig tart, ahol az álmodozó vokális járat egy pillanatra lelassítja a tempót.

„Csak akkor, amikor azt gondolja, hogy biztonságos” egy fék nélküli menekülő vonat, remek kórus ezen. A „A Place For Me” szerényen kezdődik szűrt zongorával, vonóságokkal és trubadúr stílusú énekkel. Ezután egy csont-zúzó rifggá alakul, mielőtt visszatér a visszatartott vokálhoz. Elmennek vele egy vagy két versre, majd lógnak zarándokokon, még nem végeztük el. A dal sarkon fordul, és eléri azt a járatot, amely annyira sérül fogaim előtt, mielőtt kecsesen meghajolna (a dal, nem a fogaim).

Következő a „Örök pillanat”, és ez az egyik legfontosabb esemény. Ez úgy hangzik, mint a szteroidok Saga. A riff egy óriás csótány seregére emlékeztet engem a felvonuláson. Persze, ez csak én vagyok. A kórus itt egyszerűen fenséges.

A következő dal, a „Purple Door, Pitch Black” hangos remekmű. Ha az Igen ebben az évtizedben kezdődik, akkor ez hangzik. A versek kiválóak és a kórus ... Nem hallottam ilyesmit hosszú ideje. Azok számára, akik szavakkal élnek meg, szinte megbotlik. Hogy mást mondhatna kiválóan?

A „Gyerekjáték - 1. rész” lehetővé teszi, hogy a fülek kissé zümmögjenek egy tompa énekkel és varázslatos dallammal. A „Dead But Dreaming” hangosan hangzik és hangos gitárral hangos hangon szólal meg a hangszórón. Hipnotizáló kórus ezen.

A „Kétszeres halom” elején dühös ütemben dob le néhány sebességváltót néhány versre és egy másik kedves kórusra, mielőtt ismét leállt a gyors sávban. Oda-vissza ez addig megy, amíg el nem ér egy pár ízletes riffet.

A „When You Was You” egy nyugodt álomkép, amely beépíti a támadást. A „Gyerekjáték - 2. rész” gyengéd következtetésbe vonja a kormányt.

Fenséges. Erős. Fejedelmi. Kivételes. Ön választja a melléknevet. Kiváló dalok, fantasztikus ének és éles produkció. Igen ... ez olyan jó.