A hosszú és rövid íjállás

• Április 29, 2024

Az egyik leggyakoribb álláspont a kínai harcművészetekben az íj.

A „íj” elnevezés durva fordítás a kínai nyelven gong bu. A név szó szerint arra az álláspontra utal, amelyet az íjászok használnak, amikor lőni készülnek.

Az íj állása egymástól távol van. Az első láb lába előre mutat, és a lába meghajlott. Általában a térd nem nyúlik túl az első lábujjon. A hátsó lábnak egyenesnek kell lennie a hátsó lábával negyvenöt fokos szögben a merevítéshez. A testnek igazodnia kell a hátsó lábhoz, egyenes vonalat képezve a csakrák energiáinak átjutására. Maga a testnek négyzetbe kell állnia, és előre kell mutatnia, nem szabad a nyitott oldalra.

A lábak nagyjából válltávolságra vannak egymástól. Ha visszahúzódik a testhez, az elülső lábnak nagyjából a hátsó láb közepére kell esnie. Ez a távolság fontos az álláspont stabilitásának kialakításához.

Az egyes tudományágakban és rendszereken belül vannak némi különbségek a jó íjállás végrehajtásában. E különbségek nagyrészt a technika, az alkalmazás és a helyzet eltéréseinek tudhatók be. Még egy rendszeren belül is lehet több változat az íjállásnak, a formától és a technikától függően.

Az egyik leggyakoribb változat a hosszú és rövid íj állása. Ahogy a neve is sugallja, a különbség abban rejlik, hogy a lábak milyen távol vannak egymástól. A hosszú íjállás sokkal tovább terjeszti a vezető lábát. A hosszabb helyzet lehetővé teszi a test számára, hogy leengedjen, ezáltal csökken a súlypontja, és növeli a stabilitást és az erőt. A jó hosszú íjállás végrehajtásához meg kell nyújtani a nyújtást, és a normálnál nagyobb lépéssel kell megkezdenie.

A rövidebb álláspont sokkal közelebb van, csak a hosszú íj távolságának körülbelül fele. Noha ez az álláspont elveszíti egy kis stabilitását, megnöveli a manőverezhetőséget: a rövidebb lépések kevesebb időt jelentenek a helyzetbe jutáshoz. A rövidebb pozíciók lehetővé teszik a közeli munkát, ahol a láb bármilyen lépése és elhelyezése kritikus jelentőségű az előny megszerzéséhez.

Megfelelően végrehajtva az íj iránya energia átadása a talajnak. A közvetlenül az elülső oldalra kifejtett erő energiája átjut a testén, a hátsó lábba és a talaj alatt. Alapvetően az a helyzet, hogy egy ember elölről nyomja ezt az álláspontot, olyan, mintha magának a földnek a megpróbálása lenne. A TaiChi-ban ezt az álláspontot gyakran használják demonstrációk során, ahol több ember megpróbálja lenyomni az orvosát a karjuk megnyomásával. Egy demonstráció során szemtanúja voltam egy kicsi, idősebb úriembernek, aki képes volt ellenállni 4-5 nagyobb embernek, aki nyomást gyakorolt ​​ellene, miközben jó íjfutó helyzetben volt.

Miközben erős a testtel szembeni irányú támadásokhoz, ez az álláspont ugyanolyan stabil, ha oldalról támadnak. Így annak elkerülése érdekében, hogy ezt a gyengeséget soha nem szabad feltárni, az orrvezetést végrehajtó orvos szükség szerint elfordul, hogy az ellenfél előre nézzen.