Földrengések és Juan de Fuca lemez

• Lehet 21, 2024

2008. április elején több mint 600 óceáni földrengést észleltek a hidegháború tengeralattjárójának megfigyeléséből maradt hidrofonok. A földrengések a Csendes-óceánon Oregon partjainál zajlottak le, egy olyan medencében, ahol a Juan de Fuca lemez - a földkéreg egy régiója - elválasztódik a Csendes-óceán lemezétől. A Csendes-óceán északnyugati részén a Juan de Fuca lemez aláveti vagy mozgatja az észak-amerikai lemezt (az Egyesült Államok Földtani Felmérése szerint).

A földrengések közül legalább három jelentős mértékű volt, 5,0-nál több a Richter-skálán. A gyors egymást követő óceáni földrengések gyakran jelzik a szárazföldön lévő közeli vulkán közelgő kitörését, de ebben az esetben a közelben nem volt szárazföldi vulkán. Volt ott azonban a Juan de Fuca hegygerinc, a tengeralattjáró hegylánc, amely vulkánok fejlődéséből és kitörő magmából állt, ahol a lemezek egymástól mozognak. A vulkánkitörés vagy egy nagyszabású földrengés ezen a területen jelentős észak-amerikai szökőárt okozhat.

Valójában a Juan de Fuca lemezzel kapcsolatos szökőár csak három évszázaddal ezelőtt történt. Az amerikai geológiai szolgálat (USGS) kutatói az őslakos csendes-óceán romjait felfedezték a Csendes-óceán északnyugati részén, amelyeket szökőár-homok alá tettek (óceáni homok, amelyet a szökőár vizei hordoznak), és ennek a homoknak egyidőben álltak, mint egy japán szökőár, amely 1700-ban Honshut sújtotta.

A földrengéseket a földkéreg egy részének (úgynevezett lemezek) mozgása okozza, mivel a felszín alatt a félig folyékony vagy olvadt magma fekszik. Amikor két lemez „beragad” és feszültség növekszik, ennek a feszültségnek a hirtelen felszabadulása a tányérok heves mozgását eredményezi, amelyeket földrengésnek hívunk. A lemezek és azok mozgásának tanulmányozását lemeztektonikának nevezzük.

A lemeztektonika szerint a lemezhatároknak három típusa létezik: eltérő határok, konvergensek határok és a transzformációs hibahatárok. Eltérő határ akkor fordul elő, amikor két lemez elmozdul egymástól, mint például a Csendes-óceáni lemez és a Juan de Fuca lemez mozgásában. Az észak-amerikai lemez és a Juan de Fuca lemez közötti határ azonban egybevágó határ - a két lemez egymás felé mozog. A konvergenciának két következménye lehet: ha óceáni tányér van szó, akkor az egyik lecsúszik egy másik alá (szubduktum); ha mindkettő kontinentális lemez, a kéreg csatja és felfelé vagy oldalra tolható. Ez az ütközés okozza a legtöbb nem vulkáni hegyláncot. Mivel a Juan de Fuca lemez óceáni tányér, az észak-amerikai lemez alatt csúszik és fokozatosan megolvadt magmává válik.

A transzformációs hibahatár akkor fordul elő, amikor két lemez egymáshoz csúszik. Ezt általában hibavonalnak nevezik. A legtöbb átalakulási hiba az óceánban van, de néhány szárazföldön van. Az egyik legismertebb földhiba a San Andreas hibája, ahol a csendes-óceáni tányér (északnyugatra mozog) és az észak-amerikai tányér (délkelet felé mozog) egymással szemben, periodikus földrengéseket okozva. Ez a hibavonal a Csendes-óceán keleti részének emelkedése, a Kalifornia Baja és Mexikó közötti eltérő határ, valamint a Csendes-óceán északnyugati részén elhelyezkedő Dél-Gorda - Juan de Fuca - Explorer Ridge közötti kapcsolat.

Noha a geológusok képesek voltak meghatározni a szárazföldi és óceáni földrengések, vulkánok és szökőár hatásainak mérési módszereit, és még a jeleket is felfedezték, amelyek szerint az egyik esemény küszöbön áll, a geológiai előrejelzés a legjobban még mindig pontatlan tudomány. Bárki, aki hibasáv vagy vulkán közelében (akár nyugvó) vagy a Csendes-óceán partján él, vulkanikus kitörés vagy közeledő szökőár esetén bármikor készen áll a evakuálásra. Ismernie kell a biztonsági irányelveket ezekben a lehetséges katasztrófákban. Ügyeljen arra, hogy Ön és családja felkészüljön!




Vásárolja meg ezt a könyvet az Amazon-tól!